Funkcionális táplálkozás

A funkcionális táplálkozás a funkcionális orvoslás szerves részét képezi, bár a két fogalmat a hétköznapi használatban gyakran egymás szinonimájaként említik. Ez a szemléletmód egyre szélesebb körben elismert, és számos krónikus illetve életmóddal összefüggő egészségügyi probléma kezelésében hatékony eszköznek bizonyul. A funkcionális táplálkozás célja a testi és lelki egészség felborult egyensúlyának helyreállítása a szervezet biológiai működésére ható táplálkozási és életmódbeli beavatkozások révén. Törekszik a nem megfelelően működő szervek és szervrendszerek optimális működésének támogatására. A funkcionális táplálkozás lényege, hogy feltárja: mely testi folyamatok működnek túl aktívan, túl lassan vagy rendezetlenül, és ezek alapján segít visszaállítani a szervezet természetes egyensúlyát. ¹

Mi a funkcionális táplálkozás?

A funkcionális táplálkozás megközelítése szerint az egyén egészségének, étrendjének, és általános életmódjának minden aspektusát figyelembe kell venni, a táplálkozási ajánlások kialakításakor. Ebben a szemléletben a tünetek nem önmagukban kezelendők, hanem olyan jelzésekként szükséges tekinteni rájuk, amelyek mélyebb, az egészségi egyensúlyt érintő zavarokra utalhatnak. Ezek a zavarok összefüggésben állhatnak például a táplálkozással, betegségekkel, gyógyszerhasználattal, életmódbeli szokásokkal, toxikus terheléssel, antibiotikumokkal vagy más környezeti hatásokkal. Éppen ezért a funkcionális táplálkozás nem egy mindenki számára egységesen alkalmazható módszer, hanem egy személyre szabott, holisztikus megközelítés, amely az egyén egyedi sajátosságait figyelembe véve törekszik az egészség helyreállítására. Célja, hogy a szervezet működését sejtszinten támogassa, így elősegítve a valódi, tartós gyógyulást. Bár a funkcionális orvoslás, és a funkcionális táplálkozás kifejezéseket gyakran használják ugyanabban az értelemben, valójában nem ugyanarról van szó. A funkcionális orvoslás egy széleskörű orvosi szemlélet, amely az egészségügyi problémákat a szervezet működésének összefüggő zavaraként, úgy mond “rendszerhibáiként” értelmezi. A funkcionális táplálkozás pedig még tovább viszi ezt a szemléletet, hangsúlyozza, hogy a táplálkozás az egészség egyik alapköve, míg a nem megfelelő étrend számos betegség vagy panasz kiváltó tényezője lehet. ² A funkcionális táplálkozás alapelvei több ponton hasonlóságot mutatnak a paleo étrenddel, ezért gyakran átfedés van a használt protokollok, valamint az ajánlott és kerülendő élelmiszerek között is.

A Paleo táplálkozás

A funkcionális táplálkozás gyökerei között, főleg magyar kontextusban, mindenképp meg kell említeni a paleo étrendet. A paleo étrend alapelvei szerint kerülendők a finomított cukrok, a liszt és más feldolgozott élelmiszerek, valamint a gabonafélék, hüvelyesek (a bennük található lektinek miatt) és a tejtermékek. Az étrend elsősorban tiszta, lehetőleg organikus és feldolgozatlan húsokra épül, mint például csirke, hal, pulyka, marha vagy bárány. Mértékkel minden gyümölcs és zöldség fogyasztható, továbbá megengedettek a kókusz, diófélék és magvak. Bizonyos gluténmentes lisztek – például kókuszliszt vagy maglisztek – szintén beilleszthetők az étrendbe. A paleo étrend sok ember számára hozott gyógyulást, vagy állapot javulást. Ezzel együtt van néhány szempont, amit a tudomány felülírt. Jelenleg a korszerű megközelítések lényegesen több szempontot figyelembe véve közelítik meg az egészséges étrend kérdését, mint az a leegyszerűsített elképzelés, hogy mikor milyen táplálék állt elviekben őseink rendelkezésére.

1. ábra.: A paleo diéta alapelvei szerinti ajánlott és elkerülendő ételek

Hogyan alkalmazzuk a funkcionális táplálkozási stratégiát?

Néhány alapelvet azonban fontos megfogalmazni, amelyek mindenki számára igaznak bizonyulnak. A következő öt fő alapelv bemutatja a funkcionális táplálkozási elvek követésének lépéseit személyes szinten:

1. Alapvető tápanyagok bevitele: Az ételek összetevői a test építőköveit alkotják. Létfontosságúak a szervezet egészségének megőrzéséhez az olyan tápanyagok, mint a vitaminok, ásványi anyagok, esszenciális zsírsavak, aminosavak, probiotikumok vagy az összetett szénhidrátok. Ezek mindennapi bevitele elengedhetetlen az egészség megőrzéséhez. (Honlapunkon részletesebb cikk található a következőkről: C-vitamin, D-vitamin.)
2. Méreganyagok elkerülése: A nagyüzemi állattartásból származó termékek, a génmódosított (GMO) növények, valamint a növényvédő szerekkel (peszticidekkel) kezelt élelmiszerek olyan anyagokat juttatnak a szervezetbe, amelyekkel az emberi test korábban – 80 évvel ezelőtt nem találkozott. Ezeknek az egészségre gyakorolt hatása rendkívül kedvezőtlen lehet. Fontos, hogy az élelmiszereket megbízható forrásból szerezzük be, hogy biztosak lehessünk benne: az étellel csak az kerül a szervezetünkbe, amit valóban ismerünk és elfogadunk.
3. Minőségi ételek fogyasztása: a feldolgozott, rossz minőségi ételekből a tápanyagbevitel elégtelen lehet, ami veszélyeztetheti a szervezetet.
4. A bélrendszer egészségének hangsúlyozása: Hippokratész szerint az egészség a bélben kezdődik és végződik. A legjobb étrend követése sem segít, amennyiben az emésztőrendszer nincs felkészülve annak feldolgozására. Az immunrendszer több mint 80%-a a bélrendszerben található. Ha a bélrendszer egyensúlya felborul, az könnyen vezet fertőzésekhez, gyulladásokhoz, autoimmun betegségekhez, valamint a hormonegyensúly felborulásához (amelyek többségét gyakran más állapotként diagnosztizálnak tévesen). A bélrendszer egészségének megőrzéséhez elengedhetetlen a hasznos baktériumok egyensúlya, miközben fontos megelőzni, hogy kórokozók vagy emésztetlen ételmaradványok gyulladást illetve egyéb problémákat okozzanak. Tanácsos tisztában lenni olyan állapotok tüneteivel, mint az áteresztő bél szindróma vagy az irritábilis bél szindróma, hogy időben felismerhessük, ha a bélműködés nincs redben.
5. A bélflóra egészségének magas szinten tartása: az egészséges emésztéshez elengedhetetlen a gyomorban és a belekben található jótékony mikrobák megfelelően magas száma, fajgazdagsága. Az emberi bélrendszerben nagyjából annyi baktérium található, mint ahány sejt alkotja az emberi testet ³. Ezeket a baktériumokat mikrobiomnak nevezzük. A bélflóra számos létfontosságú testi folyamatot befolyásol, hatással van az immunrendszer működésére, a testösszetételre, a mentális egészségre, sőt még az emlékek kialakulására is. Emellett összefüggésbe hozható több életmóddal kapcsolatos betegséggel, mint az inzulinrezisztenciával vagy a 2-es típusú cukorbetegséggel. A természetes probiotikumokat tartalmazó ételek fogyasztása segít fenntartani a bélflóra egyensúlyát, ezáltal hozzájárul az immunrendszer hatékony működéséhez. ²

2. ábra.: A funkcionális táplálkozás alapelvei

Hogyan segíthet egy szakember?

A funkcionális táplálkozási szemlélet olyan lépések sorozatából áll, melyek elvezetnek a leginkább testreszabott megközelítéshez. Ilyen lépések lehetnek a következők:

• Kórtörténet átfogó értékelése
• Egyes szervrendszerek vizsgálata
• Táplálékkiegészítők bevitelének felülvizsgálata
• Jelenlegi étkezési- , és életmód szokások átnézése
• Laborvizsgálatok eredményeinek kiértékelése

Az adatok összegyűjtése, és kiértékelése után kerül összeállításra a személyre szabott táplálkozási terv. Például, emésztési zavarok esetén olyan ajánlásokat tehet a szakember, mint:

• Tisztább étrend bevezetése, feldolgozott ételek, glutén és tejtermékek kiiktatása a diétából
• Stresszkezelési stratégiák oktatása
• Stratégiák az idegrendszer étkezésre való felkészítésére
• Specifikus étrendkiegészítő protokollok az ételek emésztésének javítása, a jó baktériumok helyreállítása, a tünetek csökkentésének érdekében.

Fontos hangsúlyozni: a funkcionális táplálkozás nem egy egyszeri beavatkozás, hanem egy rugalmas, folyamatosan fejlődő folyamat, amely az étrend és életmód lépésről lépésre történő finomhangolását jelenti az optimális egészség helyreállítása érdekében ². A siker alapja a test jelzéseinek tudatos megfigyelése és értelmezése, ha a páciens jól reagál az adott étrendre, azt érdemes követni, ha nem, akkor szükség van kiigazításokra. A funkcionális táplálkozási szakemberek nem diagnosztizálnak betegségeket, nem írnak fel gyógyszereket és nem is módosítanak a gyógyszeres terápián, nem kezelnek konkrét kórképeket. Feladatuk, hogy a páciens tüneteit, életmódját és kórtörténetét egységben vizsgálva feltárják az egészségi állapotot befolyásoló tényezőket, majd személyre szabott javaslatokat adjanak az étrendi és életmódbeli változtatásokra. Céljuk nem a tünetek elnyomása, hanem a szervezet természetes egyensúlyának helyreállítása. Ez a folyamat közös munka: a szakember útmutatást nyújt, de valódi, tartós eredmény csak akkor érhető el, ha a páciens aktív szerepet vállal és hajlandó változtatni ⁴. A hagyományos orvostudomány gyakran nem teszi lehetővé ezt a párbeszéden alapuló, folyamatos követést, így a funkcionális megközelítés különösen értékes lehet olyan esetekben, ahol a beteg nem talál választ a klasszikus kezelések során.